A hajózásban a legnehezebb manőver a kikötői ki- és beállás. A nehézség abban rejlik, hogy a kikötők jellemzően szűkek, a hajókon pedig nincsen fék, beparkolás közben is sodorja őket a szél, akár neki a nagyértékű szomszéd hajónak). Hogyan lehet mégis biztonságos a kikötés?
Motorcsónakkal a kikötőn belül a legfontosabb alapelv:
Alapelv: „kis gáz kis kár, nagy gáz nagy kár”. Éppen csak egy picivel legyünk gyorsabbak, mint a szél elsodró hatása. Ehhez egy apró trükköt szoktam javasolni: a kikötőbe való beérkezés után tegyük üresbe a gázkart, veszítse el a hajó a vízről magával hozott sebességét. Amikor érezzük, hogy megálltunk, sőt sodródni kezdünk, akkor adjunk újra gázt, de csak annyit, amennyi a manőverezéshez éppen csak szükséges. Így soha nem romboljuk le a szomszéd hajót beállás közben, sem a partot, sem saját hajónkat. Meglepődnénk egy kikötői vasárnapon, hogy ezt a módszert mennyien nem ismerik…
Ha tolatva kell beállnunk a motorcsónakkal, fontos a kerékhatás ismerete
Hajónk hajócsavarja a forgási irány felé elhúzza a hajó farát. Ez ezt jelenti, hogy egyik irányba könnyebben kanyarodik tolatás közben a hajó, a másik irány felé azonban sokkal nagyobb ívre lesz szükség. Tipp: még álló hajón próbáljuk ki, hátrameneti gáznál melyik irányban húzza el a „fenekét” a hajó. Amennyiben hátramenetben balra húz, akkor a majdani vendégkikötőnkben válasszunk olyan helyet, ahová balra hátra kell betolatnunk.
A motoros hajón is fontos a csapatmunka a kikötésnél!
A ki- és beállás csak akkor sikerül jól, ha időben kiosztjuk a feladatokat: legyen legalább egy segítőnk (de inkább kettő), akik kiállásnál eltartják a szomszéd hajót, kezelik a puffereket, beállásnál pedig kiadják a farköteleket. A csáklyás feladata a mooring kötél vízből való felvétele. A hajó vezetője a motort és a kormányt kezelje, időben adja ki a vezényszavakat. Az ideges kapkodást, kiabálást kerüljük!
Belvízi tanfolyamunkon alaposan megtanuljuk ezeket a manővereket, de a Tengeri tanfolyamunkon is nagy ismétlésszámban gyakoroljuk őket.
