A hajózás egyik fő öröme, amikor a világ zajától távol horgonyt dobunk egy csendes öbölben, fürdünk egy jót a hajó körül a tiszta vízben, vagy éppen jókat beszélgetünk a csillagokat nézve.

Hogy örömünk teljes lehessen, nem árt ugyanott ébredni, ahol ledobtuk a horgonyt (sok hajós mesélhetne rémtörténeteket a rosszul lehorgonyzott, és éjjel sodródásba kezdő hajón átélt “kalandjairől”…)

A szakszerű horgonyzás kellékei:

  • az adott talajra alkalmas horgonytípus (pl. homokra CQR, iszapra Danforth, ill. a Bruce-féle optimum horgony
  • védett, hullámmentes öböl
  • alkalmas meder (pl. homok, iszap, apró kő)
  • nem túl mély víz (tengeren: 5 méter körül)

Álljunk szembe a széllel, járjuk alaposan körbe az öblöt, esetleges zátonyokat keresve. Figyeljük a talajt: a világosabb foltok jelzik a homokot, ami a legalkalmasabb meder. A mélységmérőn olvasva a vízmélységet, 5-6 méteres vízben állítsuk meg a hajót, orral széllel szemben, majd az álló hajóról eresszük le a horgonyláncot, miközben nagyon lassan tolatunk. A vízmélység négyszeresére lesz szükségünk. Amikor leér a kellő láncmennyiség, finom hátrameneti “fröccsökkel” ássuk be jól a horgonyt. Nézzünk a partot, tart-e a hogony, ill. a GPS-en is állítsuk be az “Anchor alarm” riasztást (kb. 30 méteres elfordulási rádiusszal) minden eshetőségre. Kellemes horgonyzást!

A témáról bővebben is olvashatsz cikkünkben: https://hu.wikipedia.org/wiki/Horgony